Szervezett zaklatás - Menekülő ember

Menekülő ember 1987

"2017-re a világgazdaság összeomlott. Fogytán van az élelem, a természeti kincsek és az olaj. A félkatonai zónákra felosztott országban vaskézzel uralkodik egy rendőrállam. Az állam irányítása alatt álló televízió legnézettebb műsora egy Menekülő ember című szadista játék. A művészeteket, a zenét, a hírközlész cenzúrázzák. A másként gondolkodást nem tűrik el.
Mégis sikerült fennmaradnia egy kis föld alatti ellenálló csoportnak.
Amikor a fejlett technikájú gladiátori játékok már nem elegendőek arra, hogy az emberek szabadságvágyát kielégítsék, erőszakosabb eszközöket kell bevetni."

A film, mint minden hollywoodi akotás előrevetíti a jövőt. Ebben az esetben a közeljövőt.
A civilizációnk kialakulása óta mindig is minden történelmi korban az emberiség egyik része szándékosan nyomorban tartotta az emberiség másik részét. Erre mindig megvoltak az eszközeik, akkor is, amikor látszólag elmosódott az a bizonyos határvonal, és állítólag mindenkinek lehetősége nyílt az előrejutásra, jobb életre. De az emberek nem vették észre a csapdát, hogy behálózták őket, a sorsukat tőlük független erők irányítják. Mások döntik el helyettük, mire jogodsultak az életben, és semmit sem bíznak a véletlenre. Hosszú éveket szántak ezen technológiák kifejlesztésére, mely segítségével teljesen uralni tudják a társadalmat. Eldönthetik, ki lesz egészséges, de azt is, kinek milyen betegsége lesz. Lesz-e munkája, háza, és azt is, hogy milyen. Hogyan fog gondolkodni, milyen lesz a magánélete, vallásos lesz-e vagy ateista, lesz-e családja vagy sem.
Ez a jelen helyzet. Most itt tartunk,  ennek a rendszernek a csiszolgatása, tökéletesítése van folyamatban.
És az emberek még mindig azt hiszik, hogy csak rajtuk múlik, milyen életük lesz. Miközben már teljesen behálózták őket, és mint a Tarot kártyában az akasztott ember, minél inkább szabadulna a kötelékekből, annál jobban rátekeredik a hurok.
Pozitív gondolkodásmód, különböző személyiségfejlesző képzések, pszichológusok jöttek divatba, akik elhitetik az emberekkel, hogy csak rajtuk múlik minden. De ők már jól tudják, hogy ez nem igaz. Tudják, mert már régóta a Hálózatnak dolgoznak, tőlük kapják a fizetést, hogy minél tovább ámítsák az embereket. Időre van szükségük, hogy teljes mértékben behálózzák a világot, és már esélyük se legyen szabadulni az embereknek.
Ekkor létrejön a rendőrállam.
Az elszegényített emberek az életükért fognak küzdeni, harcolni fognak az élelemért is. Természetesen egymással. Hiszen a Hatalom számukra érinthetetlen, és mint a filmből kiderül, láthatalan is. Csak kisolgálói jelennek meg. A filmben a média képviseli a hatalom kiszolgálóit.

Az emberekből igyekeznek kiölni az empátiát, segítőkészséget, összetartást. Hiszen a zsarnokság csak úgy valósítható meg, ha ember embernek farkasa.

A film elején kiderül, hogy a "jól" viselkedő emberek jutalomra számíthatnak. Valószínűleg élelemre. És mi a helyes a viselkedés egy rendőrállamban?
"Aki beárulja valamelyik családtagját, dupla jutalomban részesül"- hangzik el a tv-ben, akárcsak Orwell regényében.

Egy rendőrállamban jónak, becsületesnek lenni halálos bűn. Ezt a bűnt követi el a főhős, Ben Richards, amikor meglátja az élelemért küzdő embereket, köztük gyerekeket és nőket, és megtagadja a parancsot:

"Nem lövök fegyvertelen emberekre!"

Így lett belőle célszemély. Menekülő ember.

Először büntetőtáborba viszik raboskodni, mely egy kicsit eszünkbe juttatja a konteósoknak minősített emberek által emlegetett FEMA táborokat.

Majd a szökése után bekerül a Menekülő ember című showműsorba. Mint már az elején leírták, az ilyen típusú műsorokra azért van szükség, hogy az emberek levezessék a tehetetlenségükből fakadó dühüket, és azzal, hogy ők dönthetnek a játékos sorsáról, azt az illúziót keltik bennük, hogy vannak még jogaik. Lám, hiszen eldönthetik, hogyan haljon meg egy ember. Ők választhatják ki az ellenfelét. A játék a gladiátorok viadalára épült, amely valószínűleg ugyanabból az okból alakult ki az ókorban, mint manapság. Hogy a tömeg kiélje hisztérikus dühét, szadizmusát és közben ne gondoljon kétségbeejtő helyzetére.
De a modern kori gladiátorok már még a tisztesség, becsület alapvető követelményeit sem tartják tiszteletben. Itt a kiszemelt ember lemészárlása a cél, hiszen fegyvertelenül küldik a küzdőtérre, míg ellenfelét ellátják a legkorszerűbb fegyverekkel. Itt valójában puszta levadászásról van szó.

Hogy az emberek ne érezzék igazságtalannak, előbb lejáratják a célszemélyt. Bizonyítékokat hamisítanak ellene, aki képes gyerekeket, asszonyokat ölni, és ezért nem érdemel kíméletet.

"Itt megkapják az állam ellenségei, ami jár nekik"-hirdeti a showműsor, a Hálózat propagandagépe.

Elvégre a tömeg nem érezhet lelkiismeret-furdalást, amiért örül és szurkol egy ember halálba küldéséért. Nem mondhatják, hogy azért nézik, mert ki szeretnék élni szadista hajlamaikat.
Elvégre adni kell a látszatra. Az emberek szeretik magukat jószívűnek, igazságosnak hinni...

És ami a legfontosabb: soha semmilyen körülmények között nem érezhetnek szánalmat az áldozat iránt.

Még néhány (némileg múdosított) mondat a filből, hogy könnyebben felismerjük a rendőrállam ismérveit. Elvégre soha sem tudhatjuk, mikor lesz a sci-fiből valóság.

"A Hálózat propagandagépezete beférkőzött az iskolákba is. A gyerekek vagy megszöknek vagy megkapják a kiképzést. Átmossák az agyukat."

Az agymosást műholdak segítségével végzik, a film egyik alapvető kérdése: hová rejtették a leadőt, és a leadó megsemmisítése. Jelképesen az emberek foglyul ejtett tudatát akarják kiszabadítani a műhold, illetve annak leadója megsemmisítésével.

Ismét egy tanulságos párbeszéd:

"Ha megtalálnánk a műhold átjátszó adóját, akkor végre az igazságot közvetíthetnénk"- mondja az ellenállási mozgalom vezetője.

"Az igazságot?
Arra mostanában nem sokan vevők" - feleli Ben.

Az ellenállási mozgalom vezetője eleinte nem akarja befogadni Bent.

"Maga azok közé a rendőrök közé tartozik, akik letartóztatták a barátaimat. Az ilyenek változtatták börtönné az országot."

Ben mégis meggyőzi, hogy bízhat benne:

"Én csak azt tudom, hogy álmodozók vagytok, akik azt hiszik, hogy a sok dumával megváltoztathatják a világot. De arról már lekéstetek. Ha nem vagytok hajlandóak tenni is valamit, szálljatok le rólam."

A film folyamán sokszor ismétlődik a fájdalom szó. Elvégre egy rendőrállamnak ez a védjegye, jó ha az emberek sokat hallják, látják, és beletörődnek.

Amikor megkérdezik Bentől, mi a véleménye a rendszerről a következőt válaszolja:

"Engem a túlélés érdekel, nem a politika."

"Manapság a kettő ugyanazt jelenti" - válaszolja az ellenállási mozgalom vezetője.

A játékosokat tehát ártatlan emberek közül választják ki, akikre ráfogják, hogy a rendszer ellenségei. És már kezdődhet is a nyilvános embervadászat, mellyel az emberi élet értéktelenségére szoktatják az embereket. Kinevelik belőlük az önbecsülést, és azt az értéket, mely igazán emberré teszi őket: az empátiát. Vérszomjas csürhévé züllesztik az emberiséget.

Vesztükre Ben jó és elszánt harcos. Hiszen munkája folyamán megtanulta, hogy a gyengék számára nincs kegyelem.

Amikor fizikailag erősebbnek bizonyul ellenfeleinél, megmutatja, hogy lelkileg is erősebb. A műsorvezető ugyanis szerződtetni akarja, mint gladiátort. Üldözőt.

"Felajánlok neked egy szerződést. Gondtalan életet, pénzt, egy tengerparti villát. A műsorban szereplő minden üldözőnek ezt biztosítja a Hálózat. Én biztosan felismerem a tehetséget. és hidd el nekem, én téged a kezdet kezdetén kiszúrtalak magamnak. Nem szeretnélek ma este holtan látni a műsor végén. Mi a véleményed?"

A válasz:

A film természetesen a lázadók győzelmével végződik. Ez a népmesei motívum kihagyhatatlan a hollywoodi filmekből, mert egyébként eladhatatlanná válnának.
A végén megtalálják a műhold leadóját, és átveszik az irányítást. Megmutatják az igazságot a közönségnek, amely a gonosztevő ellen fordul. Hiszen ők igazságosak, és helyén van a szívük, igaz?

Sajnos, az ilyen meseszerű happy endek ártanak a legtöbbet. Mert egy álomvilágot építenek az emberek köré, melytől nem látják a rácsokat. Nem veszik észre, hogy ez a rendszer már felépült, és mások irányítják az életüket. Csak annyi szabadságot engedélyeznek, hogy ne törjön ki a lázadás.

És ami a legfontosabb: a filmben csak egy médiaszemélyt semmisítettek meg. Igaz, leleplezték a hazugságot, de a felelősség csupán egy emberre hárult. A valódi irányítók meg sem jelennek. Csak utalások történnek rájuk:

"Ideszóltak a minisztériumból..."
És hasonlók.

Elhitetik a közönséggel, hogy egy maroknyi ember szétzúzhatja a zsarnokságot. Pedig nem ez történt. A rendőrállam él és virul továbbra is. Az igazság egy kis része kiderült ugyan, de mire mennek vele? Semmin sem tudnak már változtatni.

A közönséget is gondosan válogatták össze a filmrendezők. A tv előtt üldögélő elhízott, léha embertípus megtestesítői. És sok az idős ember. Nyilván, mert a fiatal, életerős emberekkel végeznek először. Ők a rendőrállam első áldozatai. Maradnak a gyengék, idősek, betegek, vagyis a harcképtelenek.

A film boldog véget ér, szerelem, szabadság, győzelem. Hiszen ez kell a népnek, a megnyugtató tudat, hogy mindig minden jól végződik, és helyreáll a rend.

Tudják ezt az irányítók is, és pont erre az emberi gyarlóságra alapoznak. Előbb korrupt vezetőkkel tönkreteszik a gazdaságot, majd jönni fog egy mindenhez értő vezető, aki elhiteti, hogy képes helyrehozni a rossz döntéseket és megbünteti az országot lezüllesztő elnököket.
Lejáratásuk már folyamatban van. Állandóan fokozzák különböző botrányok nyilvánosságra hozásával, hogy minél jobban megbotránkozzanak az emberek, és követeljék a változást. A rendet.
Pedofílbotrányok, menekültáradat, sátánizmus, minden elképzelhető van már a rovásukon.
Már csak egy szakértő kell, aki megbünteti a gonosz vezetőket, és rendet tesz. A rendtevéshez pedig rendőrök kellenek. És katonaság.
Legcélszerűbb egy rendőrállam. Ott majd megjutalmazzák a jókat, és megbüntetik az állam ellenségeit.
Ilyen egyszerű.
És akkor majd a megmentőjük nyakába borulnak, és hálásak lesznek a jutalomfalatokért. Ha megrágalmazzák és feljelentik hozzátartozójukat, dupla ajándékot is kapnak. Tartani is fog a boldogságuk, amíg meg nem botlanak egy apróságon, vagy primitív irigységből fel nem jelenti őket valaki.
Akkor megtapasztalják, milyen a másik oldalon állni. Puszta kézzel egy hadsereggel szemben, akik engedélyt kaptak, hogy levadásszák őket.

A Menekülő ember valójában a Szervezett zaklatás leírása. A célszemélyekkel ugyanaz történik, ami Ben Richardsszal. Az állam engedélyezi, hogy levadásszák őket, és a legkorszerűbb haditechnikát vetik be ellenük.

Sok célszemélyt már születése pillanatában megjelölnek, míg másokat igazságfeltáró munkájuk vagy különleges képességeik miatt választanak ki. A legtöbb viszont bosszúhadjárat áldozata: például keresztezi útját egy hálózatinak.

A célszemélyek ekkor megtapasztalják, milyen egy rendőrállam. Mindenkit ellene fordítanak, és megfosztják a védekezési lehetőségektől. Az egészségügy, mely indítója és legfőbb érdekeltje, haszonélvezője a Szervezett zaklatásnak, paranoiásnak és skizofrénnek nevezi az áldozatot, ha elmondja, mit tesznek vele. A katonaság, melynek kutatással foglakozó részlege irányítja e projektet, nem veszi figyelembe a feljelentést, tagadja a zaklatás tényét. A rendőrség, szolgálat pedig a terroristák ellen kidolgozott módszerekkel épít láthatatlan börtönt a célszemély köré.

A célszemélyeken ezután a legújabb tömegoszlató fegyvereket tesztelik, égetik a bőrüket, vagdossák őket lézerrel, frekvencia- és plazmafegyverrel lövöldöznek rájuk. Biocsipeket, idegmérgeket, vegyi fegyvereket is tesztelnek rajtuk.
Közben megfigyelés alatt tartják őket a saját otthonukban. Ezt viselkedéstesztnek nevezik.
Közben a beszervezett emberek, akik a célszemély környezetéből kerülnek ki, gondoskodnak arról, hogy ne derüljün ki e bűntény, jutalomfalatkákban reménykedve.

Persze, akadnak harciasabb célszemélyek is, akik perre vinnék az ügyet. Az ő esetükben is, akárcsak a filmben, felajánlják a titoktartási szerződést. Ám, ők el is fogadják.

Elvégre az élet nem film...

De mivel a célszemélyek többségét valószínűleg nem Arnold Schwarzenegger testesítené meg egy róluk készült filmben, természetesen a történetük sem happy enddel ér véget. Hanem úgy végzik, mint a Ben Richards előtti menekülő emberek a tv show-ban.

Szervezett zaklatás - MK-Ultra

Szervezett zaklatás - MK-Ultra

2018. november 4.

„Ebben a videóban figyelmeztetni szeretném az emberiséget.

Világszerte emberek milliói ellen használnak úgynevezett pszichotronikus fegyvereket.Szonár fegyvereknek is nevezhetőek. Ez egy titokos pszichológiai hadviselés az emberek ellen.

Egy titkolt technológiáról van szó, amely segítségével távolról (fizikai kontaktus nélkül) meg tudják hekkelni az emberek agyát. Segítségével beszélni tudnak az emberekhez, hipnózist alkalmazhatnak rajtuk, megváltoztathatják gondolkodásmódjukat (pl. politikai vagy vallásos meggyőződésüket), szokásaikat, egyéniségüket. Nlp-nek nevezik( csendes tudatbefolyásolás, melynek során úgy beszélnek az emberekhez, hogy a fül számára nem hallható, de az agy érti). Ezt a múdszert különösen éjjel alkalmazzák, mert akkor az agy nyitottabb, jobban befogadja az információkat.

Ilyenkor teljesen tönkreteszik a kiszemelt embert: elhitetik vele, hogy mindenki gyűlöli,a családja, a barátai, ismerősei.

Ez a pszichológiai hadviselés, azért annyira titkolt, mert nemzetbiztonsági kockázatot jelent minden ország számára. Képzeljük el, hogy mi történne, ha a különböző országok kémeinek agyát meghekkelnék, nem tudnának többé semmi titkot megőrizni. Veszélyben lennének az emberek személyes adatai is a bankkártyától a személyigazolványig mindennek a számát megszerezhetnék a hekkerek.

Ezért félnek annyira, hogy kiszivárog ennek a technológiának a létezése, ezért titkolják ennyire.

De az embereknek feltétlenül tudniuk kell az igazságot, mert bárkiből lehet célszemély, és akkor az élete műlhat ezen az információn, egyébként könnyen követhet el bűncselekményt, gyilkosságot vagy akár öngyilkosságot.

A tudatbefolyásolás módszereit már régóta fejlesztik és tesztelik embereken. Egyszer már kiderült, és akkor elhitették az emberekkel, hogy felhagynak a kísérletekkel, de titokban tovább folytatták. Nagyon nehéz bizonyítani, mert minden az agyban történik. A kísérleti alanyokat betegnek nyilvánítják a pszichiáterek, akik ezért nagyon sok pénzt kapnak. A társadalom ezért nem hisz a célszemélyeknek.

Pedig ez a technológia létezik, és ma még csak a célszemélyeken kísérleteznek, hogy hamarosan alkalmazhassák a többi emberen is, bármi is legyen az indítóokuk.

Azt beszélik, hogy az 5G mobiltornyok segítségével feltérképezik az emberek agyát, és egy szuperszámítógépben tárolják az adatokat. Edward Snowden megpróbálta leleplezni őket, de nem hittek neki.

A csendes hipnózissal meggyőzik az embereket, hogy mindenki ellenük van, követik, üldözik őket, helikopert küldenek rájuk stb. Mindezt azért teszik, hogy hiteltelenítsék az áldozatokat, paranoiásnak, üldözési mániásoknak tűnjenek. Ezért történik az, hogy egyes célszemélyek azt hiszik, hogy a tűzoltók zaklatják, mások a rendőrökre, szomszédokra, családtagokra gyanakszanak. Ezzel a módszerrel érzékennyé teszik az embereket valamire.

Figyelmeztetni szeretném az embereket a rájuk leselkedő veszélyre, mert senki sincs biztonságban. Világszerte ugyanazt tapasztalják az emberek, megegyeznek a beszámolók a támadásokról, és mind több áldozat van. Akik ezt csinálják, annyira befolyásosak, akkora hatalmuk van, hogy bármit megtehetnek, és meg is tesznek, mert egyáltalán nem törődnek azzal, milyen fájdalmat okoznak az embereknek.

A titkosszolgálatok már évek óta végzik az MK-ULRA nevű tudatbefolyásra irányuló kísérleteket. Nagyon sok pénzt fektettek már bele, és ezért mindent megtesznek, hogy még véletlenül se derüljön ki az igazság. Rágalmakat terjesztenek az áldozatokról, elhitetik, hogy ártalmasak a társadalom számára, szörnyetegek. Ehhez embereket bérelnek fel az áldozat környezetében.

Megpróbálják digitalizálni az agyunkat, hogy távolról irányítani tudják, mint egy számítógépet. És ha nem tetszik nekik a gondolkodásmódunk, kínozni tudnak bennünket a nap 24 órájában.

És át tudják programozni az agyunkat, különösen amíg alszunk, különösen éjjel. Én már félek elaludni, mert a gazemberek szórakoznak az álmaimmal. Éjjel-nappal beszélnek hozzám, de tudom, hogy nem vagyok őrült.

Az emberek nem is tudják, hogy tudatbefolyás alatt állnak, ami természetes, mert hogyan tudhatnák, hogy azok nem a saját gondolataik?

Az agyunkat számítógéppé alakították, biorobotokat csinálnak belőlünk. Persze, nem tudjnak mindenkit egyszerre átalakítani, ezért lépésről lépésre haladnak.

Minden egyes emléket, minden egyes gondolatot tisztán látnak, úgy mint a célszemély. És manipulálni tudják, hogy a végén azt sem tudjuk, miben higgyünk, mi a valóság és mi a képzelet. És ha elkezdik támadni valakinek a fejét, nincs védelem, nem lehet kivédeni a támadásokat.

Az emberek nem hisznek ezeknek a fegyvereknek a létezésében, és ez végzetes hiba, mert ez a technológia minden idők legveszélyesebb találmánya, az atomnál is pusztítóbb.

Sokan azt gondolják, ha nem veszik tudomásul, hogy mindez valóság, biztonságban lesznek. Pedig a tájékozatlanságot is ellenük fordítják, ez a legfőbb erősségük. Mert ha nem tudjuk, mivel állunk szemben, nem tudunk védekezni ellene.

Ezért nagyon fontos lenne mielőbb tájékoztatni az embereket.”

https://www.facebook.com/lovereallife/videos/503206450159724/?t=908

Szervezett zaklatás - alvásparalízis

Szervezett zaklatás - alvásparalízis

cddac 

"Hipnózis. Régebben fel lehetett venni diktafonra miket művelnek az emberrel álmában, és visszahallgatni. Közvetlen a fejed mellé kell rakni, bár ki tudják kapcsolni. Ajánlom figyelembe dr. Drábik János írásait és beszámolóit a neten. Tudatmódosítás, az agy megerőszakolása c. könyvét.

A videó alá írta valaki ezt a kommentet. Valószínűleg egy célszemély.

A célszemélyek valójában kísérleti alanyok, akiken az új egészségügyi- és haditecgnológiát tesztelik. Mivel a kínzásnak minősülő tesztelések folyamán megtapasztalják, mire képesek az új eszközökkel, felismerik másokon is a tüneteket.
Mert nem csak célszemélyeken tesztelik e technológiát. A lakosság jó nagy része megtapasztalta már, milyen, mikor célba veszik. Persze, mivel soha sem hallottak e technikáról, nem értik, mi történik velük. Az orvosi technika betegségeket idéz elő, melyek természetesnek tűnnek, a katonai pedig annyira ijesztő, hogy paranormálisnak hiszik az emberek.

Az alvásparalízist a CIA fejlesztette ki, akárcsak az MK-Ultrát is. A távoli idegi megfigyelés is ehhez hasonló lehet, vagy lehet, hogy ugyanaz.
A lényeg: biohekkerek lemásolják az agy lenyomatát, és ezután besugárzással ponosan tudják, hová célozzanak különböző hatások elérésére. Mint a béka boncolásakor, ha eltaláljuk az ideget, megrándul a lába. Valahogy így képzelem a távolból történő idegi megfigyelést is.
De azt is olvastam, hogy újfajta mikrocsipeket juttatnak az orron keresztül az agyba, és abba küldik a jelet mobiladókról vagy egyéb eszközökről. Valószínűleg nagyon sok emberrel csinálják, akik nem tudják mire vélni, hogy hirtelen hangokat hallanak, moziszerű filmeket látnak, és rémületükben a pszichiátrián keresnek gyógyulást. Amit nem tudnak, hogy pont onnan küldik a jelet a fejükbe. Így hát megkapják a paranoid skizofrén diagnózist, és szedik a gyógyszert technológia ellen. Persze, mind hatástalan, hiszen a jelet továbbra is közvetítik a fejükbe.

Az alvásparalízis a mesterséges álom egy fajtája. Ám, míg a mesterséges álom egyszerű álomnak is tűnhet, az alvásparalízis minden esetben nagyon valósághű, és az áldozat úgy érzi, hogy mindvégig ébren volt.

Ezt a módszert a CIA bevetette foglyok ellen, Nagyon sok haláleset volt, ezért hivatalosan nem folytatták e kísérleteket.

A Rémálom az Elm utcában című film erről a jelenségről szól, vagyis valóban megtörtént eseményeket vett alapul a rendező.

Hogy pontosan hogyan idézik elő, nem tudom. Talán random választják ki az embereket, és a mai technológia lehetővé teszi, hogy bárkit megfigyeljenek. Mert azt mondanom sem kell, hogy míg az alvásparalízis tart, egy rejtett kis irodából többen figyelemmel kísérik az eseményeket. Látják valós időben az álmodót és az álmát is.

Sokan leíták tapasztalataikat kiemelek néhányat.

Természetesen paranormálisnak gondolja az eseményeket, hiszen honnan tudhatná, hogy emberek teszik ezt vele. Az eszközök titkosak, hadititok a létezésük, ezért esélyük sincs megtudni az igazságot.

Tapasztalataim:

Egy alkalommal a lábamnál fogva lógattak lefelé. Nagyon ijesztő és valós volt. De mikor felébredtem, betakarva feküdtem ugyanabban a helyzetben, ahogyan elaludtam.

Ehhez hasonló, amikor kirántják a lábam alólam. Úgy tűnik, hogy hátraesek. Erre szoktam felriadni.

Utolsó eset: a párnát rángatták a fejem alatt. Ekkor már tudtam, hogy mi történik. De hiába, nem tudtam felébredni. Végül sírva fakadtam.

Legrégebbi emlékem:

Ez félig-meddig alvásparalízis és mesterséges álom egyvelege lehetett. Sokáig igaznak hittem, mint a legtöbb ember, aki hasonlót élt át.

Az egyetemi éveim alatt történt. A lakótársnőmnek meghalt a vőlegénye, aki sokat foglalkozott miszticizmussal. Nem ismertem, soha sem láttam, mert közben külföldre ment. A lakótársamnak egyszer tréfából azt mondta, hogy halála után felkeresi, és elmondja neki, milyen a tűlvilág.
Halála után néhány hétre arra ébredtem, hogy valaki áll az ágyam mellett. Kiskoromtól rettegek a sötéttől, azonnal ugrottam volna felkapcsolni a villanyt. És ekkor, mint a horror filmekben lefogta a kezem! De hozzám sem ért, mégis leszorította a kezem. Persze, sikoltoztam torkom szakadtából, pedig a filmekben mindig haragudtam az ilyenekre. Nagyon félelmetes volt.
Végül mégis abbahagytam, mert beszélt hozzám. Sajnos, nem emlékszem, mit mondott, de arra igen, hogy azt mondta, valami borzasztó fog velem történni. Erre újra rákezdtem volna a sikoltozást, de hirtelen megnyílt a szobám fala, barlangszerűre változott, és különböző lények jelentek meg. Nagyon hasonlítottak a kis szürkékre, de ezek zömökebbek és arányosabbak voltak (nem volt nagyobb a fejük a testüknél, mint ahogyan ábrázolni szokták őket). A színűkön is meglepődtem, soha sem láttam ilyen színt, nem tudnám leírni, milyenek is voltak valójában. Mindenesetre nagyon erősek, katonákra emlékeztettek, lándzsaszerű eszköz volt náluk. Egy sokkal magasabb főnök volt velük, mintha a parancsnokuk lett volna. Hüllőszerű, de mégis emberként hatott. Elkapták a mellettem álló alakot, és elhurcolták. Ebben a pillanatban, amint felszabadult a kezem, ugrottam felkapcsolni a villanyt. A néhány másodperc alatt amíg végignéztem, ahogyan elhurcolják a barlang nyílásához, iszonyúan megsajnáltam, habár pár másodperccel előtte még rettegtem tőle.
Hirtelen eltűnt minden az emlékeimmel együtt. Mintha törölték volna, de csak azt, amit az árny mondott. Mert az arcát nem láttam, vagy azt az emléket is törölték.
Az egészből csak arra emlékszem, hogy azt mondta, valami rossz fog történni velem. Szerintem azt is elmondta, hogy mi, de törölték az emlékeimet.
Pedig közben rám se néztek. Sem a katonák, sem a parancsnokuk. Nem én voltam a célszemély.
Másnap a lakótársnőm, akivel habár egy helyen, de külön szobában laktam, azzal jött, hogy meglátogatta az éjjel Laci. Kértem egy fényképet róla. Habár nem láttam az arcát, mégis azonnal tudtam, hogy ő volt. Elmeséltem, mit álmodtam. Erre, mintha a világ legtermészetesebb eseménye lett volna, azt mondta, hogy igen, mesélt neki rólam, és meg szeretett volna ismerni. Hát, eljött.

Ez az eset, amelyről a mai napig nem tudom, hogy csak egy rossz álom volt, vagy mesterségesen közvetítettek egy filmet mindkettőnknek.
Vagy...

Az álmokkal való manipulálás egyik fajtája az előző életekre való "visszaemlékezés". Nekem két ilyen mesterséges álmot küldtek, melyek olyanok voltak, mint a filmek, csak éppen én voltam a főszereplő.

Az első álmomban egy postakocsiban utaztam a férjemmel és a kisfiammal. Talán Angliából érkezhettem a kontinensre, de ez nem biztos, homályos az emlék. A postakocsit barbár harcosok támadták meg. A férjemet a folyóba nyilazták, engem és a fiamat elraboltak. Egy barbár harcos kunyhójában éltem ezután életem végéig láncra verve. A fiamból harcost képeztek, nyilazni, lovagolni tanították.
Folyamatos bántalmazásokra és szökési kísérletekre emlékezem. Egyszer késsel támadtam a fogvatartómra, de hajlékony volt a penge, nevetve csavarta ki a kezemből. Büntetésből valamilyen verembe zárt, volt, hogy beletörtek a körmeim a fába, amint próbáltam menekülni.
Amikor a fiam már felserdült, tőle kértem segítséget. Ez a jelenet rázott meg legjobban. A fiam éppen indult ki a kunyhóból. A kérésemre azt válaszolta gyűlölködve, hogy miért nem halok már meg, csak szégyent hozok rá, mert emlékeztetem az embereket, hogy idegenek vagyunk köztük. Soha többé nem kértem tőle semmit.
A föld alatti veremben haltam meg. Nem emlékszem, hogyan.

A második mesterséges álmomban indiai herceg voltam. 15-16 éves lehettem. Rendelkeztem valamilyen képességekkel, de nem emlékszem pontosan, milyenekkel. A jelenet, amelyet vetítettek, a halálom napja volt. Egy könyvben lapoztam éppen, amikor odajött az egyik szolgám. Azt mondta, hogy fontos közlendői vannak. Nem igazán érdekelt, megvetettem ezt az embert. Árulónak tartottam.
De nem tágított. Egy vastag könyvet tett elém, mely arcképekkel volt teli. Azt állította, azokat mind én öltem meg. Nem válaszoltam semmit, mert egy uralkodó nem magyarázkodik a szolgáinak.
Indultam ki a teremből, amikor hirtelen 15-20 ember támadt rám, élükön az árulóval. Azt mondták, most megfizetek a sok ember haláláért. Egy nevet mondtak, de nem emlékszem pontosan. Viszont felháborodottan tiltakoztam, mondtam, hogy az nem az én nevem. De nem hitték el. Hasba szúrtak. Előbb az áruló, majd sorban mind. A többire nem emlékszem, csak a hatalmas gyűlöletre és igazságtalanságra, mely engem ért.
Ilyen gyűlöletet még soha sem éreztem, képtelen is lennék rá.

A tényleges alvásparalís élmények ezután kezdődtek. Eleinte nem emlékeztem semmire. Csak mind jobban féltem elaludni, mert éreztem, hogy álmomban valami rettenetes történik velem.
Két élményre emlékszem mindössze.
Az első: Arra lettem figyelmes, hogy valami átölel, és moccani sem tudok. Majd mintha kiragadta volna a lelkemet a testemből, és elrabolta volna. Arra eszméltem, hogy egy barlangban vagyok és torkom szakadtából sikoltozom. Egy lény elé vittek, aki nevetett rajtam. A nyelve villás volt, mint egy gyíké. Ezt onnan tudom, hogy megnyalta az arcom. Szinte félájult voltam a rémülettől. Beszélt is hozzám...
A barlangban egy férfit láttam bolyongani tébolyult tekintettel. A fal mélyedésében pedig egy nőt az üreghez láncolva. A tekintette szinte megbénított. Üres és reménytelen volt.
Hirtelen felébredtem.

A második álmom ugyanígy kezdődött. Éreztem, hogy megragadnak és mozdulni sem tudok. És azt is éreztem, hogy ha most magával visz, nem térek többé vissza.
Ekkor hirtelen két fehér ruhás alak jelent meg. Úgy tűnt, mintha a falban állnának, vagy lebegnének. A fal láthatatlanná vált.
Eszembe jutottak a történetek a jelenésekről. Sokan osztották meg tapasztalataikat, hogy szentek, angyalok jelentek meg álmukban. Azt is elmondták, hogy ilyenkor határtalan nyugalmat és békességet, szeretetet éreztek. Le is festették látomásaikat. Köntösben, mezítláb stb.
Az tűnt fel először, hogy ezek ketten vannak. És egyik sem mezítáb. A ruházatuk olyan, mint a Holdat "megjárt" űrhajósoké. Csizmában voltak, és fejükön is volt sisak, de az üveg rajta koromfekete. Nem lehetett látni az arcukat. És a hátukon sem volt a táska.
Ami az érzelmeket illeti, teljesen közönyösek voltak. Mintha egy feladatot teljesítettek volna.
Kiemeltek a fogvatartóm karjai közül, de úgy, hogy hozzám sem értek. Mégis azt éreztem, hogy fogják a kezem és húznak. Felemelkedtem az ágyról, úgy hogy egyik kezemmel sem támaszkodtam meg. És felébredtem.
Életemben nem féltem ennyire.

Azt még fontosnak találom leírni, hogy amíg tartott az alvásparalízises időszak, folyamatosan recsegtek-ropogtak a bútoraim. Télen-nyáron. Az is megtörtént, hogy felém közeledett a hang. Előbb megroppant az ablak, majd az íróasztal, végül az ágy, amelyen ültem. Persze, ijedten ugrottam ki az ágyból.

Az utolsó alvásparalízis után mindez megszűnt.

Megkezdődött a technológiai zaklatás következő szakasza. Amikor már azt akarták, hogy tudjam.

Az első jelek különböző akusztikai jelenségek voltak. Hangot képesek irányítani fókuszáltan bárhová. Bármilyen hangot.

Majd tudomásomra adták, hogy mesterségesen okozták a különös álmaimat. Ezt szintén mesterséges álommal csinálták. Délután kényszerített alvás közben hirtelen zenét hallottam. Nyilvánvaló volt, hogy tényleg szól a zene valahol. (Mellesleg, hihetetlenül ócska zene.) Majd vetkőzésre kényszerítettek... Erről többet nem írok.
Arra ébredtem, hogy valami robbant a szobámban. Mintha az ablakot robbantották volna be. Eszembe jutott, hogy régebben a hadi repülők, rakéták esetében volt ilyen robaj, amikor áttörték a hangsebességet. Ahhoz hasonlított.
Ekkor már tudtam.